Hát, ha nem is lett mind pontosan 100 szó, de a szándék a lényeg.
***
Később jön
Később jön
John éppen paradicsomot szelt,
mikor megvágta az ujját jó centi mélyen. Elhibázott mozdulat. Felszisszent.
(ha a seb igazán mély először csak a rózsaszín húsbelsőt látod akkor a
vér pár pillanattal később sűrűn csöpög
belőle)
Potty, a vágódeszkára, potty, a
pultra, potty, a konyhakőre.
(nem is realizálod a fájdalmat azonnal)
John abszolút fittyet hányva a
higiéniára, szájába kapta a mutatóujját,
(az csak később jön talán amikor forró víz alá tartod talán amikor
fertőtleníted talán egy rossz mozdulat miatt hónapokkal évekkel évezredekkel
később – addigra begyógyul)
aztán a fürdőszobába sietett
ragtapaszt keresve.
(a katonák nem is éreznek fájdalmat egyáltalán)
Közben Sherlock a hűtő mellett
állt és pislogás nélkül nézte végig az egészet.
***
Cseppet sem
Addigra már nagyon elege volt
Sherlockból, és őszintén, senki nem hibáztathatta ezért. Épp itt az ideje új
bálvány után néznie. Mollynak voltak rosszabb és jobb napjai is, de azt
megtanulta, hogy előbb vagy utóbb kisüt a nap - borúra derű, jut eszébe egyszerre a közmondás.
Most Jimmel jár.
Most Jimmel jár.
Jim kedves fiú, édes mosollyal,
feminin hanglejtéssel és informatikus humorral (ami gyakorlatilag azt jelentette,
hogy nincsen humora). Ezenfelül ő a legeslegjobban öltözött férfi, akivel
valaha összehozta a sors.
Molly kedveli Jimet, mert
nagyszerű fickó. Vegetáriánus étrendet tart be, minden randi alkalmával le- és
felsegíti Molly kabátját, és persze sosem késik.
Barátnői szerint minden lány
álma egy ilyen fiú, Molly pedig mosolyog - csak ő tudja egyedül, valójában mi
vonzza ennyire Jimben.
Jim üdítően, megnyugtatóan,
csodálatosan átlagos.
Úgy ám, gondolja Molly, miközben rá vár a klinika bejárata előtt,
két doboz kávéval a kezében, Jim
szerencsére egy cseppet sem hasonlít Sherlock Holmesra.
***
Láthatatlan
fal
- Nem gondolom, hogy mindenről
be kellene számolnom neked. Sőt, azt hiszem most sem kellene magyarázkodnom.
Pontosan tudod, mi a munkám, és hogy milyen kötelességekkel jár. Nem lehetek
mindig melletted. Egyszerűen képtelenség.
Már levette magáról a
nyakkendőt, és kigombolt két gombot az ingén amikor a lakásba lépett, de
valamiért még most is úgy érezte, mintha fojtogatnák. Tekintete
összetalálkozott a szemközt ülő Gregével. – Az istenit.
Greg csöndben nézte a
megterített asztalt, a szemében csalódottság és sebzett szerelem, és Mycroft-ot
ez nagyon dühítette, csalódottság, de
ami még rosszabb: a magány. Érthetetlen, hiszen itt vannak egymásnak.
- Hol rontom el, Gregory?
Nem kapott választ.
***
Küche,
Kirche, Kinder
Ha még kettőt lépek, gondolja magában Adler, akkor lezuhanok. Csupán két lépés.
Ahogy lenéz a híd tetejéről,
hirtelen minden átértékelődik. A veszekedés édesapjával ködös, megragadhatatlan
képként él agyának egy távoli szegmensében, mintha nem is pár órája hagyta
volna ott durva ordibálás közepette. Még
akkor is kiabált, amikor becsuktam magam mögött az ajtót. A Moldva vize szörnyen
hidegnek tűnik fentről, Adler nem találja túl hívogatónak.
Tizenhat éves fejjel is
tisztában kellett lenned a tetteid következményével - erre hívta fel az apja a
figyelmét elegánsan üvöltve - miközben Adler nagyon is tudja, mik a
következmények. Az egyik ezek közül az, hogy leugrik a hídról. A másik, hogy kiszökik
Amerikába.
Karl Adler Németországban született még az NSZK-ban,
politikus lett, aztán Prágába költözött és egy cseh nőt vett feleségül. Adler
alig emlékszik édesanyjára. Néha a régi fényképeket nézegeti, amiken még ő is
szerepel - azokon az apja mindig nevet. Adler szerint az apja mosolya valahol
édesanyja temetésén tűnhetett el örökre.
Adler tudja: az, hogy lefotózták és címlapra került, amint a
szórakozóhelyen egy nővel csókolózott, még annak ellenére is csak a kisebbik
probléma, hogy az édesapja a konzervatív párt tagja. Itt arról az undorító hajlamodról van szó, köpte a hang a fejében, amiből azt hittem, már sikerült kinőnöd.
Adler nem az a pátyolgatni való lány, de most komolyan
elgondolkozik, hogy vele van-e a baj. Sosem vonzódott a férfiakhoz, és az sem
tette hívogatóbbá a dolgot, hogy az apja fennhangon mondogatta, egy nőnek
otthon, a konyhában a helye, a gyerekek mellett. Adler másra vágyik, ennél
többre. Sosem akart kölyköket, takaros kertet, főzni tud, de utál. Mindig a
maga ura volt; tetézi, hogy a férfiak sem érdeklik. Apja undorodó arcát látja
maga előtt. Leszbikus vagyok, apa, gondolom
ezt dobta a gép.
Sokáig áll még a híd szélén, a Moldva tajtékozva zúg alatta.
KÉSŐBB JÖN: ezzel rögtön megvettél. A szimbolikájával. Az erejével. Minden. Egyes. Szóval.
VálaszTörlésCSEPPET SEM: ez egyszerűen hatásos. Mármint olyan hatása van, mintha békésen iszogatnál valahol, és berúgná az ajtót egy félig terminátor-cowboy, aki odalépkedne hozzád és lekeverne neked két egyforma sallert, aztán a nyakon fröcskölne a whiskyddel. Kijózanít, az egyszer biztos.
LÁTHATATLAN FAL: te Misztrééééd-mistress, te. alig száz szóval jobban elkaptad ezt a párost, mint mások ötven-hatvan oldalas kísérletekkel. Kegyetlenül hiteles.
A NÉMET CÍMES: Nagyon tetszett, hogy ennyire el tudtál vonatkoztatni kánon!Adlertől, de egy olyan alternatív múltat teremtettél, ami tökkkéletesen passzol, szép és megrázó.
Szeretés van, Bandikám. Sok-sok szeretés mindenütt.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm <3 A Később jön volt a legelső, amit Sherlock fandomban írtam. Egyik reggel a szavaival ébredtem fel, szépen bepötyögtem valamelyik előadáson, de aztán hülye hiány érzetem támadt - az a fajta, hogy "hé, erről azért még tudnék mit mondani". Szóval jött szép lassan a másik három százszavas, aztán a hosszabbak, meg a méghosszabbak... Ójessz.
TörlésZsemle két mesterműve után (amiket eskü _tényleg_ kiragasztok a falamra) nincs miről beszélni, szóval szerintem Mystarde drabblet soha-soha többet nem írok (na persze)
Sok-sok szeretés~ (♥o♥)
*lenyűgözötten áll és figyel* Imááádom~ Igen, még ilyen lelkesen is ez az egyetlen kritika, vagy inkább hozzáfűznivaló, amit ki tudok préselni magamból. Elnézést kérek, de egyszerűen imááádom.
VálaszTörlésOhh igen, és ez mellesleg még sok másik írásodra is igaz :3 Éppen ezért szeretnék neked átadni egy egyszerű kis olvasói díjat... ami hát, ha nem is nagyon tud felmutatni mást, legalább a szívemből szól. :D Amennyiben reklámnak veszed -én se szeretem, ha csak úgy ismeretlenek linkelgetnek az oldalamon - nyugodtan törölheted a kommentemet, az imádomos részét úgyis visszakapod ;) Szóval, na... íme a díj:
http://delorne.blogspot.hu/2013/04/dij.html
Köszi, hogy olvashatlak~ :)
Később jön: hmm... nagyon... igazi. Nem tudom jobban megfogalmazni. Hatásos.
VálaszTörlésCseppet sem: ez annyira nagyon igaz! Szegény Molly. De talán majd pont az lesz más, aki egyébként annyira hasonlít Sherlockra - külsőre legalábbis.
Láthatatlan fal: hjajj, ez de fáj! Az én Mystrade headcanonom ennél derűsebb, de el tudok képzelni ilyen változatot is.
A három K: eddig nem tudtam, hogy hiányzik az életemből egy Irene-headcanon, de szerencsére a frissen felfedezett űr azonnal be is töltetett :)
Vénia :)
Véniaaa, de drága vagy, de várj már csak, te az a Vénia vagy, aki a Sóhajomos Vénia? *-* (ezt most jól megfogalmaztam.) Mert én meg a Nussy vagyok, az a Nussy, aki a Sóhajomos Nussy! (ezt is.)
VálaszTörlésSzeretettel látlak nálam és köszönöm szépen a kritikát - ha Mystrade berkein belül mozogsz, ajánlom, hogy nézz körbe nálam, elég sok történetet írtam róluk - és a többsége vidám! :D
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! ♥♥♥