Ez megint egy humoros-Johnlock(nak szánt) valami, jertek, olvassátok.
(DAT CÍM. Tudom, nagyon ötletes.)
(DAT CÍM. Tudom, nagyon ötletes.)
~A brit People Magazine soha le nem közölt interjúja Sherlock Holmesszal
és John Watsonnal~
Ez
a C. Livine Kay újságírónő által felvett hanganyag nyers, érintetlen változata.
(érintetlen,
értsd: miután Sherlock Holmes elkobozta, majd a bíróság bizonyítékként
lefoglalta, végül pedig a kormány egy meg nem nevezett tagja visszaszerezte a
kazettát, a felvételt egy sötét, mélyen fekvő raktárába helyezték. Soha,
senki nem vette még a bátorságot, hogy visszahallgassa és valami értékelhető
produktumot hozzon létre belőle.
Soha,
senki.)
Távolból, az általános háttérzaj miatt alig hallhatóan: „Ez a
jellegtelen liba akar minket meginterjúvolni? A nevét sem fogom tudni
megjegyezni.” „A francba, Sherlock, mondtam, hogy elkésünk, a People-ös nő már
az asztalnál ül! Ez az egész amiatt az átkozott sebességmániád miatt van! Lazán
beleszaladtál egy másik kocsiba, felfogtad te ezt? Soha többet nem hagyom, hogy
vezess, soha!” „Hiszen éppen te mondtad, mikor otthon az autóba ültünk, hogy
most aztán tapossak a gázba. És azután is pontosan ugyanezeket a szavakat
használtad, hogy a piros Peugeot belénkjött.
Én mondtam, hogy elhagyni a baleset
színhelyét jogilag aggályos és a bíróságon nehezen kimagyarázható, de neked
addigra már rózsaszínben játszott a szemed a felfokozott harci helyzet
izgalmától, Adrenalin Kapitány.” „Atyám, te akkora pöcs vagy, hogy az valami
hihetetlen.” „Te már csak tudod, igaz? De most szedd össze magad, mindenki
minket bámul.”
A hangfelvétel innentől jól hallható.
J. Watson: Elnézést a késésért, ha nem tévedek, önhöz jöttünk. John
Hamish Watson vagyok, ez az idi- ő pedig Sherlock Holmes. Örvendek a találkozásnak.
Akadt egy kis… baleset az Oxford és a Regent street kereszteződésénél, tudja,
ilyenkor az egész közlekedésnek annyi.
L. Kay: Ugyan, nem történt semmi. Cecilia Livine Kay vagyok, enyém
az öröm, hogy találkozhatok önökkel. Tudják, meginterjúvolni a két
sztár-nyomozót, hát nem semmi, ha kell akár egész délután itt ülnék és várnék
magukra. /kuncogás/ Rendeltem önöknek teát, mert elég hideg odakint az idő, és
az ilyenkor jól esik… Jaj, kérem, foglaljanak helyet, úgy kényelmesebb lesz.
J. Watson: Köszönjük. /székcsikorgás/
L. Kay: Igen… Akkor vágjunk a közepébe. Először is szeretném, ha
elmondanák az olvasóinknak, hogyan találtak egymásra.
J. Watson: Hogy mit?
L. Kay: Hogyan találtak egymásra, tehát honnan jött az ötlet, hogy
önök együtt dolgozzanak?
J. Watson: Ja, persze. Hát, egy közös ismerősünk mutatott be minket
egymásnak, mint potenciális lakótársakat. Megismerkedtünk, Sherlock leolvasta a
fél életemet a testtartásomról és a mobilomról, aztán a nap folyamán még
mentünk halottnézőbe is és üldöztünk egy sorozatgyilkost. Nem volt kérdés, hogy
összeköltözünk-e, vagy sem.
L. Kay: Meséljenek a híresebb ügyeikről!
J. Watson: A Reichenbach vízesés című festmény visszaszerzése műkincsrablóktól
például egy kihívásokkal teli ügyünk volt, de a Pöttyös szőke esete is
tartogatott meglepetéseket. Nekem személy szerint a Baskerville-ben tett látogatásunk,
tudja, az a vérebes ügy volt a kedvencem. Ott például helyszínelésre nem volt
lehetőség, mert húsz éve történt a gyilkosság, és az áldozat fia keresett meg
minket.
L. Kay: Ez nagyon érdekes. És hogyan zajlik egy-egy ilyen Sherlock
Holmes féle helyszínelés?
J. Watson: Elég… Rendhagyóan.
L. Kay: Ezt kifejtené, Mr Watson? De ön is nyugodtan beszélhet a
módszeréről, Mr Holmes, ha gondolja, az olvasóink úgysem tudnak betelni a
különc zseni-nyomozóval!
Öt másodperc csend
J. Watson: Azt hiszem most… Most ő inkább hagy engem kibontakozni.
Khm, hát egy ilyen helyszínelés abból áll, hogy odaállítunk, Sherlock
felvezetésnek kiakaszt néhány rendőrt a puszta jelenlétével, aztán meg engem
akaszt ki a következtetéseivel. De jó
értelemben, persze. Elképesztő, amit művel.
L. Kay: És ha jól tudom, ön is tevékeny részese a munkának.
J. Watson: Így igaz.
Sherlock az elején közölte, hogy szüksége van egy asszisztensre és én az ezzel
járó kötelességekkel együtt vállaltam el. Kell neki egy kevésbé elszállt alak,
mint saját maga. /torokköszörülés/ Segítek neki, amiben tudok.
L. Kay: Hogy a blogírásról már ne is beszéljünk.
J. Watson: A blog csak később jött, szóval az nem volt az elején
betervezve. És higgye el, én lepődtem meg a legjobban, hogy ennyire népszerű.
L. Kay: Viszont, ha jók az értesüléseim, a nők terén már kevésbé
szerencsés. A kapcsolatai rendre zátonyra futnak.
J. Watson: Nos… igen.
L. Kay: És ennek megvannak az okai?
J. Watson: Az egyik talán az, hogy nem olyan elbűvölő nőkkel hoz
össze a sors, mint ön, Miss Kay.
L. Kay: /kuncogva/ Ó, ön aztán tényleg érti a dolgát! Ennek
fényében, hogyan érinti, hogy a sajtó önt és Mr Holmest gyakran, mint
partnereket említ? Az önök közti kapcsolat valóban olyan természetű, mint
amilyennek tűnik?
J. Watson: Miért, ugyan milyen természetűnek tűnik?
L. Kay: Hát tudja… Tudja. Olyan… Romantikus vetületű.
J. Watson: Ha erre kíváncsi, Sherlock és én legjobb barátok
vagyunk.
S. Holmes: /horkant/
L. Kay: Parancsol, Mr Holmes?
J. Watson: Nem hiszem, hogy mondani akart volna bármit is. Ugye Sherlock,
hogy meg se akartál szólalni?
L. Kay: Nos, nekem azért eléggé úgy tűnt, mintha-
S. Holmes: Ami azt illeti igen, lenne egy-két hozzáfűznivalóm az
eddig elhangzottakhoz.
J. Watson: /köhécsel/ Szóval Miss Kay, hol is tartottunk?
L. Kay: /zavartan/ Én igazából csak-
S. Holmes: Először is figyelemre méltó, ahogy Miss Hogyishívják a
munkánkra vonatkozó kérdésekről finom fifikával áttért a magánjellegűekre.
Színvonalas interjú? Ugyan már… Ez is csak egy újabb szennylap próbálkozása.
J. Watson: Sherlock!
S. Holmes: Nem beszélve arról John, mennyire szemérmetlenül kezdesz
ki a szerencsétlennel. Van olyan nő, akinek ez a stílus tetszik? Szánalmas.
L. Kay: Én csak-
J. Watson: Látja, Miss Kay, pont erről a remek emberről beszéltem,
amikor azt mondtam, legjobb barátok vagyunk.
S. Holmes: És át kellene gondolnod ezt a legjobb barát dolgot is,
John. Nem mozgok otthonosan a szociális kapcsolatok protokollját illetően, de
abban biztos vagyok, hogy barátok nem művelnek olyat egymással, mint amit mi, a
múlt éjjel, a hálószobámban.
L. Kay: /félrenyeli a teát/
S. Holmes: A szőnyegemen, ha egész pontosak akarunk lenni.
J. Watson: Te… Te… Hát te teljesen hülye vagy, Sherlock.
S. Holmes: Parancsolsz?
J. Watson: A kapcsolatunk privát részleteiről beszélsz egy újságíró előtt. Magyarázzam meg, mi
ezzel a probléma? Istenem, a mai napom amúgy is pocsék…
S. Holmes: Na, azért nem volt minden részletében olyan szörnyű.
J. Watson: Ráadásul még balesetet is sikerült okoznunk London egyik
legforgalmasabb kereszteződésében!
S. Holmes: Érdekfeszítő látni, hogyan kerekedik felül a
szabályszegő vakmerő katona-éneden, a rendszeres adófizető állampolgár-féle.
Fél órával ezelőtt még semmi bajod nem volt azzal a karambollal.
J. Watson: De, volt. Volt! Egy kicsit talán elragadtattam magam az
ütközés hevében, de… most nem ez a lényeg!
S. Holmes: Ugyan miért? Titkoljuk tovább a már így is teljesen
nyilvánvalót?
J. Watson: Most ismerted be egy újságíró előtt, hogy együtt
vagyunk!
S. Holmes: Te meg azt, hogy cserbenhagyásos-karamboloztunk.
Vitatkozzunk egy sort azon is, melyik a rosszabb?
J. Watson: Tudom, hogy melyik a rosszabb.
S. Holmes: Hát persze.
L. Kay: /még mindig teát köhögve/ Azt hiszem egy kicsit
elkanyarodtunk az eredeti-
J. Watson: És különben meg van képed azt állítani, hogy az a
karambol az én hibámból történt?
S. Holmes: Lássuk csak, John. Halvány emlékképeim szerint,
fél órával indulás előtt hozzámsimultál, és egy újabb menetért törleszkedtél. Végső soron emiatt indultunk késve, és emiatt
kellett a megengedettnél gyorsabban hajtanom.
L. Kay: Atyavilág.
J. Watson: Te jó ég, Sherlock, most komolyan? Hiszen te meztelenül járkálsz otthon, mégis hogyan
várhatod el… Nem, egyszerűen nem hiszem el, hogy egy interjú közepén erről
veszekszem veled.
L. Kay: Nekem viszont ez életem legjobb munkája.
S. Holmes: Látod John, mindenki örül!
J. Watson: És én soha többet nem állok veled szóba.
A háttérben éles vijjogás harsan.
L. Kay: Mi ez az iszonyatos sziréna?
S. Holmes: A jelek szerint volt ott egy térfigyelő kamera, ahol
karamboloztunk, a rendőrség rendszám alapján bemérhetett minket és most meg is érkeztek
az étterem elé. A kérdés az, hány nyilvános kijárata van az épületnek… Mert ha
jól látom, csak egy. Innentől lesz érdekes a dolog. Ha meg akarod inni a teádat
John, lehetőleg gyorsan tedd meg.
L. Kay: Most elmennek? De hát még nem értem az interjú végére!
J. Watson: Az újságja egy címlapon fogja lehozni, azt hogy meleg
vagyok, azzal hogy közlekedési balesetet okoztam. A pasimmal, ugyebár. Mit akar még?
S. Holmes: Ne aggódj, John,
ez a cikk, ebben a formájában nem fog napvilágot látni. Most pedig
megeresztenék egy leplezett segélykérő hívást szeretett bátyám felé… Ilyenkor
jön jól, ha a brit kormány a testvéred. A magnetofont pedig kérném, Miss Izé.
L. Kay: Na de Mr Holmes-
A felvételnek itt vége szakad.
Ezt most még egyszer el kellett olvasnom, és még egyszer végigröhögöm. Fergeteges ötlet és kivitelezés, nagyon tetszenek a dőlt betűs leíró betoldások, egy-egy jelenetnek úgy odavágnak, hogy nagyon. *hobbiírók gyöngye vagyok ilyen megfogalmazással, tudom*
VálaszTörlés(Emlékeztetőül: ugye írod nekünk a kis dolgaidat, ugye írod ugye hogy írod ugye?)
Jaj, tündérkém <3 Hát, fergetegesnek nem nevezném, de jól esik, hogy te annak tartod. És nem vagy hobbiíró, én már csak tudom! ^^
Törlés(Ugye naná. Nektek mindent.)
ez milyen jó már a többi is a kreativitásod elképeszt
VálaszTörlésNagyon köszönöm! :)
Törlésez nagyon jól sikerült
VálaszTörlésanyád (nem káromkodás, tényleg)
ANYU, JAJMÁÁÁÁR :D örülök, hogy még neked is tetszik a blogom <3
TörlésReisuto megríkat, te megnevettetsz, ez már kész érzelmi hullámvasút. Az én rocker lelkem nem tud kezelni egy ekkora válságot!
VálaszTörlésNagyon tetszett na, és stílszerűen én is teát itam. És nem is nyeltem félre! "roppant büszkén körülnéz" Csak egy kicsit kellett erőlködnöm, hogy a folyadék az eredti uticélba és ne a kinndulási pontba érkezzen.
Ja és elpirultam. Nagyon. Ezt soha nem fogom tudni kezelni.
Tetszett, érdekes kis írás volt, ügyes vagy. :)
Na ja, Reisuto történetein én is bőgni szoktam úgy 99,9%-ban, tök mindegy, hogy szomorút ír, vagy vidámat :'D Teát inni kellemes, főleg ilyen hülye időben, én például az almás-fahéjasat preferálom leginkább. (hogy klasszikust idézzek)
TörlésKöszönöm, köszönöm! :)
Annyira. Nagyon. Beteg. Ez. Hogy nem tudom túltenni magam.
VálaszTörlésJa, hát ööö ennél lesznek még sokkal jobbak, de legalábbis kevésbé gázak is, ígérem. °A°
TörlésEz egyszerűen zseniális. Keresgélhetném még itt a szavakat fél napig, de maradnék ennél. Nagyon tetszett, nagyon IC, nagyon Johnlock.
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Mindig öröm azt olvasni, hogy IC-t írtam, nagyon megnyugtat. <3
Törlés