2013. február 5.

OTP7 - Mycroft/Lestrade kihívás | második nap



Yami második napi történtete: itt

Reisuto második napi története: itt

Én meg egy AU izével jöttem, Greg szempontjából írt teen!mystrade, hogy ne csak mindig negyven feletti pasasokról írjak már. :D Ja és a stílus is új és kísértleti, kegyelmezzetek!





cím Reisutótól: ködben
szavak Yamitól: szemüveg, kínkeserves, telepátia
 
II.
ködben


Közted és köztem – hát, néha arra gondolok, amikor az olvasószemüveged mögül felnézel rám hosszú, elnyújtott karvalypillantással, és félreteszed a pszichológiát, vagy a politológiát, vagy amit éppen olvasol – ez persze sosem hasonlít az aznapi, a jövő heti, vagy akár az azévi tananyaghoz, általában egyetemi tankönyvekkel járkálsz, hanyagul emeld ki a táskádból a nyolcszáz oldalas batárokat, felcsapod és úgy olvasod, mintha egy tévéújság lenne – előrehajolsz, affektáló hangon ejted ki a nevemet – „akarsz valamit, Lestrade?” – és én addigra totál összezavarodok, hogy akarok-e valamit, csak egy ideges bólintásra futja és a kezedbe nyomom a diákönkormányzat szórólapját, amin úgy fut át a szemed - látom, tudod, miről írnak benne - a teljes iskolai menetrendet már jóval azelőtt ismered, hogy mi összeállítottuk volna – ezután leteszed a lapot magad elé, tökéletes párhuzamban az asztal széleivel, újra rám nézel és akkor -  arra gondolok, közted és köztem talán van valami kapcsolat – hogy barátság, az erős túlzás, persze, nyilván nem, alig beszéltünk tízszer év eleje óta – de nem is tudom, talán egy ennél titokzatosabb összetartás - annak a jele, hogy lehetnénk barátok, ha akarnánk, én legalábbis így értelmezem - erre mondják azt a haverok, hogy hülye, érzelgős alak vagyok – de az ilyet tényleg nem tudom elmagyarázni, csak érzem.

Közted és köztem telepatikus kapcsolat áll fenn – ez persze csak felém működik - hogy meghallod, a gondolataimat – rám nézel, de nem ítélsz, csak elemzel, értékelsz, elraktározol egy későbbi remeknek kínálkozó alkalomra tartogatva a mondandódat – mint amikor legutóbb megvártalak az órák után - kiléptél az épületből – fegyelmezetten haraptam egyet anyu csodálatos baguette-jéből, hogy teleszájjal üvölthessek utánad, mert pont a másik irányba indultál el, mint amerre én voltam – erre megfordultál, túlzás, hogy csodálkoztál, de mondjuk legalábbis értetlennek tűntél - azt mondtam neked, „Holmes, van kedved lógni?”, ami elég hülyén hangzott, szóval gyorsan kijavítottam magam - nem feleltél egy ideig, már kedztem azt hinni, nem is hallottál - „ Pont ugyanilyen szavakkal kérdezted meg két hete Adams-éket.” - erre nem tudtam mit válaszolni, de úgy tűnt nem is kell, mert megigazítottad a mindig tökéletes nyakkendődet és mellémsoroltál - aznap nagyon későn értem haza.


Közted és köztem működik valami - valami, ami hatalmas és félelmet keltő - ültem az órán és bámultam ki az ablakon, és ahogy a pillantásom a padod felé tévedt – legelöl ülsz, de mégis mindig tudod, mi folyik a hátad mögött – láttam, hogy te is elrévedsz – nekem persze figyelnem kellene, én nem tehetem meg, hogy nem jegyzetelek, mert lemaradok és akkor annyi az átlagomnak– de te csak fixíroztál egy pontot a terem falán - ekkor realizáltam, hogy nincsen padtársad, legelöl rajtad és az idegesítő, kapafogú Brillie-n kívül senki nem ül – és sajnáltalak egy pillanatra, mert azért azt tudom, hogy rendes srác vagy - oké, nem akkora arc, mint Will, és nem is olyan jóképű, mint Kevin, de te vagy a legjobb tanuló az évfolyamon – én is csak utánad jövök – mégha az utóbbi időben magadra is szedtél egy kicsit, észrevettem, ahogy Nina és Sophia egyetértően összekuncognak a hátad mögött – de az állandó pedánsságoddal elijeszted az embereket - azzal, hogy mindent biztosabban és jobban tudsz, direkt vagy nem direkt – eddig jutottam a gondolatmenetben, mert hogy, hogy nem, hirtelen hátranéztél, egyenesen rám – bennem a levegő is megfagyott, nem tudtam mozdulni sem - belül éledezni kezdett valami hatalmas és félelemkeltő, amilyet még nem éreztem soha, egyszerre volt megalázó és felemelő, hogy lebuktam, miközben téged vizslattalak - halványan elmosolyodtál, nehéz volt megállapítani mennyire őszinte, de már a mosoly megléte is megdöbbentő erővel hatott - ekkor Mr. Peterson felszólított, én életemben először nem tudtam miről van szó történelem órán – büntetésből plusz feladatot kaptam az óra végén, és egy szigorú szónoklatot is - este kínkeservvel kellett magamtól feldolgoznom az anyagot.

De amikor másnap reggel befordultam a suli utcájába, téged a kapu előtt találtalak - eddig a teremben találkoztunk reggelente, hiába mentem a lehető legkorábban, te már bent voltál - sosem jöttem rá, hogy csináltad - biccentettél felém, én leültem melléd a kőkerítésre, kora tavaszi fények mindenütt, és egyikünk sem szólt egy szót sem.

Közted és köztem... most akkor mi is van?

13 megjegyzés:

  1. Jézusom. De tetszett a kerete a történetnek! Alapjában véve szeretem az ilyesmit, és Te remekül összehoztad. A karaktereket is elkaptad - nem mintha ez újdonság lenne.

    Közted és köztem - van valami, mert Te írsz, én olvasok, és így szippantod ki belőlem az értelmes gondolatokat, nehogy én is írni tudjak már valamit. Most, még ha pisztolyt szegeznének a tarkómhoz, akkor sem tudnék semmit alkotni.

    De ez így is van jól, és köszönöm. Gratulálok, és várom a következőt.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ;u; Köszönöm, Valerin! Nagyon örülök, hogy benned rendszeres olvasómra találtam, jól esik a viszajelzés. És hogy ennyire pozitív...! Pedig hogy kivoltam, amikor ezt feltöltöttem :'D

      Szeretet van, és hópelyhek. <3

      Törlés
  2. Nussy. Ez, kérlek szépen, ez lenyűgöző. Bevallom, csak úgy kezdtem neki, hogy gyorsan átfutom, aztán majd este írok rendesen, de a sorok magukkal vittek és én visszafogtam a lélegzetemet. A szerkezet bravúros; a hangulat megfoghatatlan, ködittas és maróan hiteles, őszinte; egyszerűen ledöbbentem. Ez most valahogy ugyanaz az érzés, amikor először küldted át a munkáidat, és én a takaró alatt, félálomban csak úgy belelestem, aztán egész éjjel fennvoltam, mert el kellett olvasnom mindet.
    Szeretem, amikor ezt műveled velem, te lány.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajj, virágom, mit is mondhatnék ;u; Talán azt, hogy KÖSZÖNÖMTEJÓÉG, vagy hasonló. Sokat jelent a véleményed, egyszerűen... köszönöm, komolyan ♥

      Törlés
    2. És tökre megilletődtem, miközben olvastam a kritikádat - ennek Yami a megmondója, látta milyen fejeket vágtam :')

      Törlés
  3. Szeretem ahogy írsz. És megvallom irígy is vagyok. Ebben a töriben gyakorlatilag semmi nem történt, mégis képes voltál hangulatba ringatni. Asszem egy százszavasban is belepusztulnék ha nem robbanthatok fel valamit.
    Szóval köszönöm a történetet és várom a következőt ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, jótét lélek, te! ^o^ Köszönöm, hogy olvasol, köszönöm <3

      Törlés
  4. Mi újat tudok mondani? Amit lehetett, buksidra zúdítottam a délután folyamán, ami szerintem még délelőtt volt, de eszem szíved meg ezt a ficet... fantasztikus már megint! Gyanúsan tökéletesen irányítod Greget, több ilyet, könyörgöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ♥♥♥

      Igyekszem még Greg!POV-ot írni, legalább te örülj.

      Törlés
  5. Szuper lett! Mondjuk, bírtam volna olvasni még tovább is, de nem panaszkodom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ♥ Köszönöm! Elképzelhető, hogy lesznek még sztorik a fiatal Mystarde-ékről, de inkább nem ígérek semmit :D

      Törlés
  6. "legelöl ülsz, de mégis mindig tudod, mi folyik a hátad mögött – láttam, hogy te is elrévedsz [...]de te csak fixíroztál egy pontot a terem falán - ekkor realizáltam, hogy nincsen padtársad, legelöl rajtad és az idegesítő, kapafogú Brillie-n kívül senki nem ül – és sajnáltalak egy pillanatra, mert azért azt tudom, hogy rendes srác vagy - oké, nem akkora arc, mint Will, és nem is olyan jóképű, mint Kevin, de te vagy a legjobb tanuló az évfolyamon – én is csak utánad jövök – [...] de az állandó pedánsságoddal elijeszted az embereket - azzal, hogy mindent biztosabban és jobban tudsz, direkt vagy nem direkt "
    És akkor erre mondják, hogy stréber. Mert az okos, intelligens, eszes sajnos nem bír negatív tartalommal, márpedig kell legyen egy szó, amivel Mycroftot is meg lehetne bántani, a sok jó tulajdonságát elfelejtve. Grrr.
    Jól van, jól vagyok. Csak én sem szeretek első padban ülni, padtárs nélkül.

    Továbbra is oda vagyok a Mycroftodért. Igazából a te Mycroftod a kedvencem. Légy büszke magadra :D

    Az új stílus, na, az tényleg új. Nehezen hiszem el, hogy csupán öt mondatból áll ez a történet. Nekem kicsit zsúfolt volt, és számomra ez a sok történés és egy szuszra mesélés Sherlockra jellemző. Bár, ha az ember belegondol, a tinédzserfiúk is mesélhetnék és magyarázhatnak ilyen kapkodással, főleg Greg, aki olyan kis tündérbogyó, és egyszerűen nem tudja/akarja megérteni a történteket.

    A fenébe is, meggyőztél. Tetszett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édesem ♥ Nem jó dolog legelől, egyedül ülni, de hidd el, megtérül a tanulásba befektett energia! Nincsen annál fontosabb, minthogy az ember akarja és szeresse is megszerezni a tudást, hogy aztán a saját boldogulására fordítsa. Szerintem. ;)

      Igen, van abban némi igazság, hogy ez a zaklatott gondolkozás mód inkább Sherlockos, de hidd el, felnőtt Greggel nem is használnám. Ez csak a fiatal, zavarodott tini!Greg kiváltsága :D

      Köszönöm, köszönöm, köszönöm. ♥

      Törlés