OTP7 - Mycroft/Lestrade kihívás | hetedik nap

Yami hetedik napi története: itt

Végre! VÉGRE! BEVÉGEZTETETT!!!!!44!4! Itt az utolsó történet a kihívásra, két év csúszással, de itt van.

teen!mystarde - A zene a Mycroft és Greg között keletkező mágikus-szenvedélyes-érthetetlen vonzalom manifesztációja a nyolcvanas évekből. Mégiscsak akkor voltak kamaszok, sejj…
(...ééés nincs 80-as évek fic üvegezős házibuli nélkül, úgy készüljetek!)

Raistlin által megadott cím: utoljára

Yami által megadott szavak: zokni, díszterem, szentimentális

utoljára

Greg összehúzza a szemét, saccol egy távolságot, összpontosít – egy kicsit még ki is kandikál a nyelve hegye – aztán nekifut és lő. A kapusnak esélye sincs kivédeni a halálosan pontos lövést, a sportpálya egyszerre harsan fel üdvrivalgással. A meccs első gólja, és egyedül övé a dicsőség, senki másé.

Végül három góllal győznek az Eastwoods ellen, ami minden, csak nem váratlan. Greg boldogan üvöltve veti bele magát csapattársai ölelésébe, és a felindultságtól még legalább két napig nem tér magához.

Ezalatt a két nap alatt unja meg Mandy Mosawsky, akkori barátnője, Greg viselkedését.

- Totál elszálltál magadtól, baromarc – veti neki oda a lány Cyndi Lauperesen belőtt haját hátravetve, aztán még két mondatban összegzi Greg élhetetlen valóját és szakít vele. Greg azután tanácstalanul álldogál pár percig a folyosón, szemben vele a díszterem, mögötte romba dőlt élete (ekkor még úgy hiszi), a hatalmas ablaktáblákon átragyog a tavaszi napfény, és minden, amit tud, az, hogy őt nem szokták csak úgy kirúgni. Főleg nem egy ilyen bravúros gól után.

Hazaoldalog.

***

Másnap szólítja meg először Mycroft Holmes. Jobban mondva, egymásnak ütköznek a menzán, aztán kölcsönösen elnézést kérnek. Greg látásból már ismeri: hogy is ne ismerné, őt mindenki ismeri. Holmes évfolyamelső, a diáktanács elnöke, az iskolába érkező külföldi cserediákok főkoordinátora; hórihorgas, puhány srác, aki méregdrága cuccokat hord, és sosem mosolyog. Az a hír járja, azelőtt valami puccos magániskolába járt, abba a fajtába, ahol a tanulók zoknijába is belehímezik az iskola címerét.

Nem mintha Greget különösebben érdekelné.

- Ezer bocs – mormolja a fizika példatárából felsandítva. 

- Nem történt semmi – válaszolja a srác, szemüveglencséjén megcsillan a neonlámpa fénye, mögötte megcsillan tulajdon jégkék szeme. – Igazán semmi. Te vagy Gregory Lestrade, igaz?

- Öhm, igen.

- Pompás - köhint, és minden további szó nélkül kikerüli Greget. Greg tudja, hogy Holmes flúgos, de azt nem, hogy ennyire. 

Délután még kétszer összefutnak: egyszer, amikor Greg a könyvtárba szelel fel, két stócnyi spanyol szótárat egyensúlyozva a kezében, másodjára, amikor az utolsó óráról csöngetnek ki, és Greg már indulni készül. Holmes mindkét alkalommal a falat támasztja az épület egy azonos pontján, és különböző méretű és formájú dossziéinak valamelyikét bújja. 

Hazafelé menet Greg a walkmanjébe kapaszkodik, szívbemarkoló Cure számok követik egymást, és egészen intenzív, eddig sosem tapasztalt mélységű magányosság telepedik rá. A megoldást abban látja, ha visszaállítja erősen megtépázott macsó státuszát. Ehhez egy barátnőre lesz szüksége.

Greg nagyon szeretné visszakapni Mandyt, mert szereti, szereti, de nem tudja, mitévő legyen. A csapattársai azt tanácsolták, szedjen fel egy másik csajt és hagyja őt a picsába. Greg biztos benne, hogy elcsavarhatná bármelyik lány fejét, és nem is esne nehezére (végiggondolja, tényleg nem esne). Csak hát Mandy, az édes Mandy…

A következő megállónál leszáll a metróról, az ujjaival dobol a mozgólépcső korlátján.

***

Greg másnap, órák előtt összetalálkozik Mandyvel, aki aznap a szokásosnál is csinosabb magas derekú nadrágjában és újonnan vágatott frufrujával, viszont már egy végzős sráchoz bújik viháncolva. Greg szíve a mérhetetlen igazságtalanságtól akkorát jajdul, hogy fél, más is hallhatta. Ezt nem igazán szeretné. Amit szeretne, az egy csendes, nyugodt hely, ahol nem hallja Mandy vihogását, és nem látja a faszi élveteg fejét. 

Ebédszünetben Greg meglóg a haverok elől, kiszökik a szomszéd parkba, ledobja magát egy padra, és cigit kotor elő az uzsonnás dobozából. Az idő hűvös, úgyhogy szorosabbra húzza a kabátját, közben végtelenül sajnálja magát. A szíve mélyén reméli, hogy ez az egész Mandy-ügy csak valami rossz vicc, talán Bobbyék cseszekednek vele megint, mint a múltkor is, azzal a drukker csajjal, idióta barmok. Méltatlannak érzi a helyzetet, bár sejti, Mandyvel már nemigen jön össze. A felismerés keserű ízt hagy a torkán. Elhatározásra jut: életmentő változásokat fog kieszközölni. Igen, ezután többet segít majd a házimunkában, kevesebbet üvölteti a magnóját, vagy leteszi a dohányt…

A nap át-átdereng a felhőkön; millió fénycsóva tánca a szürke égbolt óvó ölelésében. Greg élvezi az év első sugarait, és utálja, hogy ezt a kellemes fél órát is azon agyalva kell eltöltenie, hogyan őrizze meg jóhírnevét az iskolában. Ezt innen is, onnan is mérve szánalmasnak érzi.

Visszaindul az órájára, de az egyik platánfa alatt ismerős alakot vesz észre. Ahogy közelebb ér, a vörös bozont és a sötétkék textilkabát Mycroft Holmesszá áll össze. A srác előtt négy extrém vastagságú könyv fekszik, egy a térdén keresztülvetve, a másik három mellette, a fűben. Greg kétségkívül idétlennek tartaná a látványt, ha Holmesban lenne bármi idétlen.

- Hellóóó! – kiáltja lényegesen több lelkesedéssel, mint indokolt lenne.

Holmes éppen csak biccent, Greg ezt biztatásnak ítéli, úgyhogy lehuppan mellé. Az órájáról már meg is feledkezett. Újfent előkapja az uzsonnás dobozt és Holmes orra alá tolja. 

- Kérsz?

Holmes anélkül, hogy megnézné, mit kínálnak neki, megrázza a fejét.

- Nem dohányzom.

- Hú, marha nagy mázli. Ez az utolsó szálam – aztán már cigarettával a szájában folytatja. – Elhatároztam, hogy ma leteszem a bagót, meg is halok, ha a legutolsó szálat neked kell adnom.

Holmes láthatóan nem figyel rá, de Greget ez cseppet sem zavarja.

- Szóval itt szoktad tölteni az idődet, mi? Ezért nem látunk soha szünetben… Pedig már egészen elképesztő ötletekkel parádéztunk, Kevin szerint az MI6-nek dolgozol, nem röhögtük ki, mert azért volt benne valami… Gyakran jössz ki ide?

Holmes nem válaszol. Greg átsandít a válla fölött - a batár könyvek egyike sem rémlik neki a suliból. Nem véletlen, állapítja meg, egytől egyig spanyolul meg franciául vannak. Esetleg portugálul. Greg ebben nem biztos, de nincs ideje meggyőződni róla.

- Nincs neked órád, vagy valami? – kérdezi Holmes lágyan és vészjóslóan, ezúttal Greg rögtön veszi a lapot. Összekapkodja a földről a csikkeket, feltápászkodik, leporolja a nadrágját.

- Na. Léptem. Öröm volt csevegni, Holmes!

Ahogy az iskola felé tart, egészen újszerű ötlet kezd körvonalazódni a fejében, már ami a búfelejtést illeti, de aztán annyira nevetségesnek találja, hogy rögtön el is veti. 

Szóval, esetleg összebarátkozik Mycroft Holmesszal, és vele együtt magasról tesz erre az egész szarra.

Haha, persze.

Jó vicc.

***

Holmes a mintadiák.

Holmes az örök kívülálló.

Holmesnak előre köszönnek a tanárok a folyosón. Holmes, ha akar, nem jön be órára, és soha, senki nem kérdezi meg, mi dolga akadt. Holmes feltehetően bármit elérhet, és bármit elintézhet, mert Holmes a saját szabályai szerint játszik, rendre maga mögé utasítva ezzel mindenki mást. 

Holmes hátborzongató és végtelenül idegesítő, egy lúzer eminens az első padból. Holmes ezzel szemben a megbízható állandóság, remek ember, egészen biztosan sokra fogja vinni.

Holmes egyébként is vitán felül áll.

Greg egyszer a szem- és fültanúja volt, ahogy kiszólítják az év végi felmérő alatt; a portás benyitott a termükbe, Mr Peterson fülébe súgott valamit, mire az Holmeshoz fordult, és annyit mondott:

- Odafönt már várják magát, fiam, tudja milyen ügyben, menjen csak…

És ennyi.

Mycroft Holmes összeszedte a valószínűtlenül vaskos papírhalmot maga előtt, a tanár kezébe nyomta, és egyszerűen kisétált a vizsgáról. Mr Peterson elismerően bólogatott, miközben átfutotta a teleírt sorokat.
Holmes minden kétséget kizáróan tudja, hogyan nyűgözze le a környezetét.
Gregék még három órán át körmöltek és körmöltek, és két héttel később senki nem lepődött meg, amikor a hirdetőtáblánál állva kikeresték: Holmesé lett a legjobb eredmény.

Mindig övé a legjobb eredmény.

Benne ez a fölényes léhaság a legbosszantóbb; lekörözi az évfolyamot, anélkül, hogy igazán megerőltetné magát. Ráadásul, szemmel láthatóan a legkevésbé érdekli bárki véleménye.

Greg igyekszik magát meggyőzni, hogy nem irigyli ezért.

***

Csütörtök van, ami azt jelenti, hogy Mandy Mosawsky a héten már a hetedik szerencsés delikvenssel smárol nagy beleéléssel, hol az első emeleti beugróban, hol a tornaterem előtt.  A lényeg a feltűnéskeltés. Greg szerint – aki cseppet sincs szentimentális hangulatában, köszöni szépen -, a helyzet tarthatatlan. Ennek fényében úgy dönt, a legjobb lesz, ha a hétvégén istenigazából kirúg a hámból. Kirúg, aztán berúg. Szerény véleménye szerint, ez bombabiztos tervnek ígérkezik.

- Holnap este mindenki hozzám jön – kiáltja Bobby, egy jól megtermett, szőke srác a terem közepéről - Apámék valami faszomtudja hova szerződtek a turnébusszal, két hét nyugalom van, úgyhogy készüljetek, csak magunk leszünk. Mindenki jöhet, a faszik hozzanak magukkal nőt, különben kanbulinak nézünk elébe.

- És Mandy? – rikkantja valaki a terem végéből.

Erre minden szempár Gregre szegeződik, aki gyorsan eloszlatja a kételyeket.

- Felőlem jöhet, nem izgat – vonja meg a vállát, és a biztonság kedvéért még egy laza vigyort is megereszt.

Haverok gyűrűjében tart hazafelé, és éppen csak egy kicsit marad le, amíg beköti a cipőfűzőjét. Komoly logisztikai számításokat végez, melynek végeredményeként a két keze szabad lesz, a cigije a szája szélén biggyed. Csinos füstcsík tekergőzik az orrából.

- Azt hittem, úgy volt, leteszed.

Greg felkapja a fejét. Maga Mycroft Puccos Holmes áll előtte, és a cigije felé bök.

- Ja, mármint a földre…?

- Nem, úgy általában.

Greg vállat von, aztán elvigyorodik, mire a szál kiesik a szájából, alig bír utánakapni. Persze az égő felébe nyúl bele.

- Hát, stresszes időket élünk, nem megy az olyan könnyen – feleli, miközben a tenyerét vizsgálgatja, égési sérülések nyomát keresve. - Ha megkérhetlek… - azzal Holmes kezébe nyomja a csikket, és boszorkányos mozdulatokkal helyére rendezi a cipőfűzőjét.

Visszaveszi a cigit, és egy mély slukkot szív belőle, közben elgondolkodva méregeti Holmest, aki még mindig ott ácsorog mellette. 

- Holnap este házibuli lesz Bennettéknél, ha van kedved, nézz be. Csak jót tennél az imidzsnek, a sajátodnak, mármint. Meg a többiek is biztosan szívesen látnának.

Holmes tekintete a mellettük dekkoló fiúcsapatra téved, akik felfoghatatlanul harsányan röhögnek valamin. Kétkedőn elfintorodik.

- Nem gondolom, hogy ez jó ötlet, Lestrade.

- Szerintem meg kurvára jó ötlet lazítanod egy kicsit. Gyere el, nagy móka lesz!

***

Mandy Mosawsky pörget. A kólásüveg szája pontosan Holmeson állapodik meg.

Greg nem érzi, hogy nagy móka lenne. Greg egészen pontosan mindjárt kihányja a belét. Már meglehetősen bánja a negyedik üveg Belhavent. 

- Csókot, csókot, csókot! – kurjongatják mindenfelől. Az italok és a Duran-Duran megteszik a hatásukat. Greg feszülten figyeli, ahogy Mandy elmosolyodik, Holmes nyakába csimpaszkodik, és szégyenlősen csókot lehel a szájára. Aztán még egyet. Meg még egyet. Már nem csak leheli.

- Ez egy baromi hülye játék – veti oda Holmes alig hallhatóan a következő körnél, Greg pedig a legszívesebben képen törölné. Ami azt illeti, talpra is szökken, és a karjánál fogva kiráncigálja Holmest a szobából. Csak párezren bámulnak utánuk. 

- Fasz kivan, mi a franc volt ez?

- Egy idióta feladat, amit köszönj meg az idióta barátaidnak – feleli Holmes, az arca sem rezzen. – Miattad vagyok itt. Nem emlékszel?

Greg elsápad a dühtől, keze ökölbe feszül, és úgy érzi, menten megüti a guta.

- Arra éppen nem gondoltam, hogy letámadod a barátnőmet!

Holmes pislog kettőt, aztán túlzó hitetlenkedéssel összecsapja a tenyerét.

- Nocsak! Szóval letámadtam. Én támadtam le. Ott voltál az előbb, láttad, mi történik? Az a lány rám mászott.

- Én szeretem Mandyt - mondja Greg szinte dacosan.

- Hát persze, Lestrade - veti oda Holmes, a legkevésbé dacosan.

Greg robban, és már lendül is, hogy visszakézből pofán csapja ezt a felfuvalkodott seggarcot, de Holmes elkapja a karját. Az erő, amivel megállítja, meglepő, egyúttal visszatetsző is, Holmes lusta és puhány lényétől idegen, és Greg akárhogy erőlködik, a mozdulatot nem képes befejezni. A helyzet iszonyú és megalázó, talán az alkohol, talán a Holmes arcára kiülő undor miatt. Végül leereszti a kezét, markát a fájós rész köré szorítja.
Bentről kidübörög a zene, és az egyre hangosabban csattanó nevetések, a folyosón állva viszont hideg van, a lámpa is villog, de minek. Holmeson látszik, hogy már rég megbánta, hogy a péntek estéjét ezekre a csődtömegekre, ezekre a totálisan haszontalan gyerekekre pazarolta. 

Egyszerre olajos-elektromos fáradtság gyűri maga alá Greget. Haza szeretne menni a lehető leghamarabb, azonnal, most.
- Lelépek. Jössz?
Holmesra néz, aki őt fürkészi, és lassan bólint. Greg figyelmét nem kerüli el, a srác ajkai még fénylenek Mandy nyálától.

***

Hajnalban Greg felriad az álmából. Liheg, köhög, könny szökik a szemébe a görcsös erőfeszítéstől, hogy levegőhöz jusson. Még részeg. Biztos, hogy még részeg. 

Mycroft Holmes megcsókolta. De csak álmában. De csak kétszer.

Ha most nem dobja ki a taccsot, akkor soha.

***

- Hála az égnek, hogy megtaláltalak, Lestrade! – lép hozzá Bobby és sietve két verses kötetet nyom a kezébe. – Kösz, hogy odaadtad őket, életet mentettél. Múlt órán is majd’ megbaszott a rohadt Peterson. 

Greg megrázza a fejét. 

- Hogy mi?

- Lazán kicsinálhatott volna az a vén trotty. Megmentettél a bukástól, haver – veregeti vállon.

Greg rezignáltan bámul Bobbyra. Mögötte Mycroft Holmes éppen kipakol a szekrényből. 

- Mennem kell, apafej – mondja végül.

***

- Ez is az utolsó szál?

Greg összerezzen, Holmes felé fordul.

- Te ezt a sportot űzöd? Lesből halálra ijesztesz gyanútlan embereket? 

- Én kérdeztem előbb.

- Igen. Azt hiszem. Már rég nem cigiznék ha…

- Ha?

- Ha. Mindegy. 

Holmes nem tűnik úgy, mintha feszegetni akarná a témát. Helyette igazít egyet méregdrága ingén, és megköszörüli a torkát.

Greg szánja rá magát hamarabb, hogy megszólaljon.

- Figyelj... Masszív hülyét csináltam magamból pénteken, szóval ezért szeretnék elnézést kérni. Eleve nagy barom voltam, meg még rá is ittam... Az így nem gyakran segít. Ilyenkor kicsit elszáll velem a ló. Azért alapvetően normális fickó vagyok, de tényleg. Szóval, békejobb? - azzal Holmes felé nyújtja a kezét.

- Nem.

Greg értetlenkedve néz rá de Holmes se szó, se beszéd kikapja a szájából a cigarettát.

- Békeslukk - feleli.  

***

Epilógus:

- Próbálj meg nem megfulladni, oké? Ez csak egy slukk volt, könyörgöm, nem a világ vége...

- Csak szívd el azt a szálat, aztán menjünk.

- Biztos, hogy jól vagy?

- Meg... Megmaradok.

- Te nem kérsz?

- Nem, Lestrade. Menjünk végre.

- Na, csak ezt az egyet… Felezd el velem. Ez lenne az első szálad!

- Inkább neked legyen az utolsó. Most ténylegesen. 

- Közösen?

- Lestrade...

- Közösen. És akkor nekem ez lesz az utolsó, neked meg az első. Tök lírai.

- Holnap is ezzel a jelmondattal veszed a következő dobozzal, igaz? Tök lírai, persze… 

- Holnap is. Meg minden nap. Haha. Holmes, lazíts! Megállíthatatlan vagyok.

- Pontosan ettől tartok én is.

Greg teliszívből nevet fel.