2015. október 27.

Elmebaj




Harry Potter - Lucius Malfoy/Narcissa Black párosítású egyperces, mert hát miért is ne.

Lucius Malfoy tizenhét éves, és őszintén reméli, abban az életkorban van, amikor megengedhető, hogy totális őrültségeket csináljon.
Például, hogy randevúra hívja Narcissa Blacket.




Remek.

Hát most már havazik is.

Öt perc késés még elegáns. Tíz helyénvaló. De fél óra…?


Lucius Malfoy méltatlankodva húzta magán szorosabbra téli szőrmés talárját. Kezdett átfázni.

Lehetséges volna? Lehetséges volna, hogy felültettek? 

Erre még csak gondolni sem akart.

Felhorkantott. Egyébként csak magára vethetett. Kellett neki egy Black-lánnyal kezdenie! Mindenki tudta, hogy nincs ki mind a négy kerekük. Bellatrix például, az az átkozott némber, roxfortos pályafutása során tizenegy nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott diáktársainak (ebből hetet kviddics meccsek alkalmával, terelőként) – ami figyelembe véve Madam Pomfrey gyógyító képességeit, egészen rendkívüli teljesítmény. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, igen nagy népszerűségnek örvendett mardekáros körökben, közvetlen és féktelen természete pedig hamar vezéregyéniséggé tette.

Luciust, a maga részéről, a hideg kirázta tőle.

Andromeda búskomorságával ellenben egy gallonnyi leprikónnak is meggyűlt volna a baja. Akármerre járt, sötét, nyomasztó légkör követte, és többen állították, a Roxfort hőmérséklete emelkedett pár fokot, amikor tavaly elhagyta az iskolát. Annak a lánynak semmi sem volt kedvére való és semmiben nem talált örömöt. Aggasztó pletykák keringtek arról is, hogy megveti az aranyvér fontosságát, sőt egy muglival udvaroltat magának – nos, Lucius tőle sem volt éppen elragadtatva.

Viszont a legkisebb lány, Narcissa… Pedig sejtethette, hogy nem lesz egyszerű eset. Szóval, miért is kellett neki egy Black lánnyal kezdenie?

Mert simogatta az önérzetedet a kihívás, Malfoy, pontosan azért.

No meg, amikor a pompásan megkészült Hunyorszirupodat sikerült Arthur Weasley töklevébe bűvölnöd, amitől aztán egész reggeli alatt sűrű pislogások és különös arcrángások közepette csuklott, Narcissa felkacagott, és kezét véletlenül a tiédhez érintette - ettől pedig akkorát szaltózott a gyomrod, amit egy jobban sikerült rángógörcs-ártás is megirigyelhetne. Ott és akkor, te szentimentális barom, azt képzelted, ez egy égi jel, hogy ezt, éppen ezt a boszorkát kell elhívnod a következő roxmortsi hétvégére.

Erre tessék, nem jön el.

Most edd meg, amit főztél.


Lucius mogorván gondolt a falubeli andalgásra, amit pár napja még olyan hívogatónak talált. Elképzelte, ahogy karján a csinos kis boszorkával bejárják az üzleteket – betérnek Zonko Csodabazárjába és a Mézesfalásba, hogy nagyvonalúan mindent megvegyen a Narcissának, amire csak rápillant. A délután aztán, eltelve a sok látnivalótól, a Három Seprűben egy melengető vajsör mellett Lucius megcsillogtathatja páratlan humorát és jóízlését, lenyűgözve ezzel Narcissát, aki bizonyosan ismét nevetne – éppen olyan elragadóan, ahogy akkor, a Nagyteremben…

De hát csak nem jön. Pedig ő aztán nem gyakran ad randevút, Narcissának illene tudnia, mekkora megtiszteltetés éri, és eszerint kapkodnia magát.

Ahogy teltek a percek, még baljósabb gondolatok kerítették hatalmába. Lassan az összes kimenős diák elhagyta a kastélyt, és ő továbbra is idétlenül ácsorgott a kapu előtt.

Hát tényleg átvert volna? Ilyen lány ez a Narcissa Black? gondolta, aztán meg: Elmebaj, egyszerűen elmebaj.

Mert milyen lány is ez a Narcissa Black? Jobban belegondolva, semmit nem tudott a boszorkáról. Egy évfolyammal alá járt, eddig biztos. És ha jól emlékezett, Bűbájtanból egészen kiváló jegyeket szerzett… Vagy az Gyógynövénytan volt? Sosem szentelt nagyobb figyelmet az alattuk járó diákoknak és most kezdte bánni.

Talán nem is vette komolyan, hogy elhívtam. Talán azt hitte, ugratom. Talán jobb is, hogy nem jött el. Lehet, hogy igazából nem is… 

- Indulhatunk? – hallatszott ekkor válla mögül egy halk, de határozott hang.

Narcissa! Hát mégis eljött!

Furcsamód ettől Lucius, nemhogy megnyugodott volna, még idegesebbé vált. Persze higgadtan csak annyit felelt:

- Indulhatunk.

És mindannak dacára, hogy Lucius végül egy knútot sem fizethetett az üzletekben és csak hosszas erősködés árán hívhatta meg Narcissát vajsörre (minekután a lány méltatlankodott, hogy köszöni szépen, van saját pénze); és mindannak dacára, hogy bárhogy igyekezett, sejtése szerint nem sikerült maradéktalanul lehengerlő benyomást keltenie (viszont Narcissa többször is fejét hátravetve nevetett); és mindannak dacára, hogy semmit nem tudott Narcissáról és tartott tőle, hogy előbb-utóbb kiütközik rajta valamilyen Black-dili (ez a félelme egyébként teljesen feleslegesnek bizonyult); bizony, két óra sétálgatás és ugyanennyi vajsörözés után bátran állíthatta, mind a ketten remekül szórakoztak.

Narcissa minden bizonnyal a legbriliánsabb dércsípte orrú boszorkány, akivel valaha összehozott a sors. 

Sötétedett már, amikor a kastélyhoz visszaértek, és az ódon bejárat előtt megálltak. A hóesés lassacskán abbamaradt. Narcissa megjegyezte, hogy vacsora előtt még lemenne a hálókörletébe, mire Lucius a gondolataiba merülve bólogatott.

- Látjuk még egymást – mondta végül.

- Egészen biztos – felelte tétovázás nélkül Narcissa.

Lucius vigyorogva vetette magát a Nagyterem felé tartó forgatagba, elhaladtában még jókedvűen rá is kacsintott Arthur Weasley-re. Amaz gyanakodva követte tekintetével és magában fohászkodott, hogy ez a bárgyú vigyor legyen első tünete Malfoy lassú lefolyású, visszafordíthatatlan és kínos tünetekkel operáló elmebajának.

6 megjegyzés:

  1. Wow. Erre a ficre nem számítottam, meg arra sem, hogy ennyire jól fog esni :D Vagány kis ötlet volt ez a téli, havas randevú, megadta a fic alaphangulatát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. GREENY ♥♥
      Én meg rád, sőt igazából senkire nem számítottam, hogy olvasni fogja vagy bármi :D Feldobtad az estém! Köszönöm ( *3*)

      Törlés
  2. Szia! Jaj, hát ez nagyon édes volt, ügyesen bántál a párossal. Kedvem támadt bekucorodni a paplan alá egy takaróval, és úgy olvasni, hogy elképzelem, odakint közben esik a hó. Imádtam, amilyennek a három Black-lányt írtad :D Köszönöm, hogy olvashattam! Üdv: Rosa :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ♥♥♥
      Há' ez most annyira jól esik, hogy még...!! A három Black-lány a legjobb dolog, ami a HP univerzummal történhetett :D
      Köszönöm drága Rosa, hogy olvastad és hogy hagytál kritikát!

      Törlés
  3. (Csak kérnem kellett... Lucius és Narcissa havat varázsoltak, mire kinyitottam ma reggel a szememet *-*)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (bizony ám! ha valóban ennyire tetszett ez az egyperces, térj vissza hamarosint, mert pár napon belül jön még Luciussal és Narcissával valami... ;) )

      Törlés