… és aki nem érti,
miről beszélek, az azonnal felkel a gép elől, elkocog a legközelebbi
Alexandráig, leemeli a polcról a Sztrugackij fivérek „Stalker – Piknik az
árokparton” című remekművét, belelapozgat, előzetesen is magába szívja a Szovjetunió
tudományos fantasztikus irodalmának semmivel sem összekeverhető aromáját,
megveszi, egy csendes sarokban elolvassa a könyvet; mit olvassa – falja, aztán befejezvén, tökéletesen kiüresedve
elmereng az élet értelmén.
Ha nagyon kemények
akartok lenni, akkor még hozzánézitek a szintén Stalker című (a könyvhöz
egyébként szorosan nem kapcsolódó) Tarkovszkij rendezte filmet, két és fél óra tömény
élvezet. Durván lehoz az életről.
Velem ez a helyzet
mostanság.
És veletek?
