2012. október 26.

Kötetlen pályán


Headcanonban Johnlockék folyamatosan kocsikáznak. De úgy mindig.
Wrooom-wrooom~
Bizony.




Április huszonötödike délelőtt negyed tizenegy, northamptoni autópálya. Az idő egészében véve kellemes, én pulóverben, biztos, ami biztos alapon, Sherlock kabát nélkül jött, de egy zakóra sikerült rábeszélnem. Csalóka az észak-angliai időjárás. Persze a levegő még így sem annyira hűvös, ahogy ő szereti, de majd beleedződik.

[John, az időjárást nem szeretem, megtűröm, egyiket sem jobban a másiknál, állítja, esetleg ha az utat néznéd, nem a netbookomat, felelem]

A nap süt, az autópálya kihalt, repesztünk vagy százötvennel - ha Sherlock ül a kormány mögött, ez megesik; övé az irányítás, és lehetetlenség leszólni.

Kuplung, hármasból négyesbe, gáz, kuplung, ötösbe, gáz, gáz, még.

Fék nincs.

Sebességkorlátozás nincs.

Csak a száguldás és a remény, hogy talán nem sodródunk ki a következő kanyarnál. Az autópályának meg sosincs vége.

Az ég kék, a fák zöldellnek, az Ügy nyolcas, Sherlock pedig határozottan elemében van. (el ne felejtsek neki szólni, mielőtt kiszállunk a kocsiból, hogy ne örüljön ennyire, a hozzátartozóknak fáj)

Sherlock szeme egyszerre kék és zöld.

Érdekes.

[nem, John, nem érdekes, egyszerű genetika, érdekes az, hogy minden mondatod külön sor, Sherlock, tényleg fordulj előre]

Néha azt érzem, hogy amikor a szemébe nézek, zuhanok egyre, de nem le, hanem fel, zúgó felhők, könyörtelen feketelyukak közepébe és hogy nincs rajtam ejtőernyő. Persze valószínűleg egy feketelyuk felé zuhanva az ejtőernyő sem segíthet, szóval ebből a szempontból végül is mindegy.

Amikor kínai bűnszövetkezet elrabolt Sarah-val együtt, Sherlock eljött és hősiesen megmentett - aztán később a remegő és rémült Sarah-t hazataxiztattam és számomra is ismeretlen indokokból nem küldött el a búsba ott helyben, hanem adott egy óvatos csókot és elrebegte, hogy holnap reggel a munkahelyen találkozunk, nekem meg csak egy idióta bólintásra futotta, mert értetlen voltam és baromi fáradt. Szóval akkor hazamentem és megláttam Sherlock-ot a kanapén gubbasztva (és valószínűleg ő még nálam is fáradtabb lehetett, mert kabátban, cipőben nyomta el az álom), és hirtelen rámtört a lelkiismeret furdalás és a szeretet furcsa keveréke. Itt van ez az iszonyatosan hülye zseni, ez az eszement detektív, aki lefülel egy több száz éves kínai maffiabandát, de arra már nincsen esze, hogy levetkőzzön mielőtt elaludna, mert senki nem viseli a gondját. Valakinek oda kell figyelnie az ilyen apróságokra helyette is, tehát ez mostantól az én felelősségem, és nekem kell gondoskodnom arról is, hogy egyen, aludjon, ne dohányozzon, és ne drogozzon.

[most csak morrant egyet, azért azt elárulhatná, hogy olvas a jegyzeteimbe, ha felém se fordul, de tényleg, vajon hogy csinálja?]

Annak ellenére, hogy elég gyakran az agyamra megy, Sherlock Holmes azért mégiscsak a legjobb barátom, és be kell ismernem, hogy nélküle még mindig bicegős, leszerelt katona lennék, nem jól menő sztár-blogger, életcéllal, és viszonylag sok rajongóval - akik gyakran meglehetősen csinosak és odaadóak. Nos, igen. Komolyan nincs okom panaszkodnom.

-          John.
-          Igen?
-          Panaszkodni. Helyesen panaszkodni.
-          Tényleg. Kösz.
-          És abbahagyhatod az értelmetlen és érdektelen szöveged gépelését. Nemsokára megérkezünk.
-          Nem érdektelen, Sherlock, több ezer olvasóm van naponta. – térképzörgés - És még bő százhúsz mérföld van Sheffieldig.
-          Ember millióknak nincs jobb dolga, mint esténként valóságshow-kat és tehetségkutatókat nézni. Közülük kerül ki az internethasználók egy igen jelentős része, szóval szerintem nem kellene elbíznod magad. Nem százhúsz, száztizenhét mérföld. És ez egyel több ok arra, hogy tényleg befejezd, így unatkozom.
-          De hát folyamatosan olvasod, amit írok! Miközben vezetsz!
-          Ez így van, és ha nem csillogna ennyire elragadtatottan szemed, még el is hinném, hogy felháborodtál. Igen, tudok egyszerre autót vezetni és olvasni, felesleges ömlengened, és bár voltak meglehetősen meglepő részei az írásodnak, hosszútávon sajnos egyiket művelni sem túl izgalmas. Szórakoztass.
-          Ó, anyám. Mert én aztán annyira érdekes és szórakoztató vagyok.
-          Az vagy.

Erre már nem tudok visszavágni, mert éppen mikor megtenném, a tekintetünk összevillan – és amit a szeme mélyén látok, az… Hoppá. A gyomrom vet egy laza hátraszaltót; igazán nem bánnám, ha legalább néha, nagyritkán sejteném mire gondol. 
-          Gyerünk John, ne kéresd magad. Szórakoztass.

A laptopomat, amin eddig a bosszantására színkussban pasziánszot játszottam, további makacs monológok és kérhetetlen kinyilatkoztatások végighallgatása után, mert végül csak megsajnáltam ezt az idiótát - és mert amúgy is mindig eléri, amit akar-, ezennel elteszem.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon, nagyon szeretem a Johnodat is, ahogyan irányítod az írását a maga kis laza, szórakoztató módján, és a betoldott, szögletes zárójeles párbeszédfoszlányok egyenesen zseniálisak. x3
    A gyerekes Sherlock a legtündéribb dolog ever, és tüneményes ebben a szituációban. ♥
    (Most ne válaszolj, inkább írj.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig én _tényleg_ nagyon igyekszem, hogy John macsó-férfias legyen! Nem bírom, ha vattacukrosra degradálják, de aztán, hát... nézd meg, mit írtam. Mindig ez van.

      (válaszolok és írok is közben, minő zseniális időbeosztás!)

      Köszönöm ♥

      Törlés
    2. A laza és szórakoztató John nem mellőzi a férfiasságot, erre bőven nem utaltam. :DD Nem sikerült vattacukros tiniukévé degradálnod, sajnálom.

      U.i.: Az én kritikám hosszabb.

      Törlés
    3. Ó. Óóóó, akkor jól van. ~(^o^~)

      Ui.: A francba, pedig igyekeztem. Szétentereltem az üzenetet, meg minden.

      Törlés
  2. Keserédes és többrétegű, mint egy mandulatorta. [Én és a hasonlatok.] Annyira jól lehet lakni [TESSÉK, nem csak ergya, még levakarhatatlan is a hülye allegória] minden sorral, tíz ujjamat megnyaltam utána [kész.]

    Hivatalosan is az enyém a legrosszabb kritika a blogon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na menj már! :'D Az idétlen hasonlataiddal együtt is nagyon köszönöm, hogy olvastad! ♥

      Törlés
  3. egyik legjobb írásod mint valami szél mindent kisöpört a fejemből

    VálaszTörlés