Egyszerű és sablonos kis fluff, mert jól esett a szívemnek megírni. Remélem nektek meg jól esik olvasni D:
Johnnal az előző este, egy heves veszekedést követően
szakított Felah nevű barátnője, ami azt jelentette, hogy a Sherlockkal való
együttélése óta ez volt a tizennegyedik tönkrement kapcsolata. Efölötti
vigasztalhatatlan bánatában üldögélt a detektív foteljában reggel óta, egy
bödön lekvárba és a reménybe kapaszkodva, hogy ennél már nem lehet lejjebb. A lehető legnagyobb igyekezettel
próbált nem gondolni arra, hogy ha ilyen sebességgel halad, Londonban elfogynak
a facér, még randira nem hívott nők, ő pedig végérvényesen agglegény marad,
örökre egy albérletben féktelen zsenijével.
Ami egyébként így belegondolva,
nem is lenne olyan szörnyű.
No de, John.
Még igazán meglepődni sem volt ideje a saját
eszmefuttatásán, amikor a bejárati ajtó mögül vízszintes ívben előtűnt néhány
váratlan résznyi Sherlock. Először egy kócos fekete hajrakat, nem sokkal később
egy szenvtelen szempár, végül egy csinos ívű orr. A gazdájuk a többi testrészét
az ajtó mögött felejthette, de úgy tűnt, így is elég jól boldogul. Szemével
gyanakvóan végigpásztázta a szobát, és amikor a pillantása összeakadt a félig
tátott szájú, totálisan döbbent Johnéval, hirtelen visszarántotta a fejét az
ajtó mögé. Aztán mintha mi sem történt volna, Sherlock megjelent talpig
eleganciában, kihúzott háttal és lenéző tekintettel. John elé ballagott, aki
addigra már úgy, ahogy, összezárta a száját.
-
Mondd, jobban vagy már? – ez volt Sherlock
közömbösnek szánt hangja, amiről azonban mindketten tudták, hogy Jóval Többet
Takar.
John fásultan a tenyerébe temette az arcát, aztán aprót
sóhajtott.
-
Hát úgy nézek én ki? A szerelmi életem, olyan,
hogy… történetesen nem létezik. Nincs, aki felkaparjon az érzelmek rosszul
lerakott linóleumpadlójáról.
Mintha Sherlock csak erre a reakcióra várt volna, bólintott,
és John legnagyobb rémületére felpattant a dohányzóasztalra. Megropogtatta a
nyakát, csinált két karkörzést, megköszörülte a torkát, aztán pózba vágta magát
és emelt hangon skandálni kezdett.
-
Mindenkivel előfordul, hogy egyszer véget ér a
párkapcsolata. Ez alól te sem vagy kivétel. Sajnos semmi sem tarthat örökké.
Most bizonyára nagyon rosszul érzed magad. Ez így van jól. A szakítás
gyötrelmes metódus, de mindig gondolj arra, hogy a fájdalom csak időszakos. Már
mondtam, semmi sem tart örökké. Idővel minden jobb lesz. A barátok pedig
melletted állnak, jóban is, rosszban is. – Póz- és hangnemváltás. - Ezért
hagyom, hogy egész nap szipogj, búbánatos fejet vágj, szomorú zenét hallgass a
nappaliban, és nem fogom szóvá tenni, hogy az agyamra mész vele. Ha vettél a
múltkor fagyit ahogy kértem, akkor azt is vehetek ki neked a hűtőből. Segít
feldolgozni a veszteséget. Elvileg – mormogta. Lekászálódott az asztal
tetejéről és befejezésképpen ügyetlenül megveregette John vállát. A fájósat,
természetesen. Úgy tűnt, ezzel vége a műsornak.
John grimaszolt és megpróbált nem felüvölteni. Megdörgölte a
vállát, aztán gyanakodva végigmérte.
-
Ezt a szöveget valami tankönyvből tanultad be,
ugye? Mert eléggé úgy hangzott.
Sherlock egy egészen picit
elpirult.
-
Elképzelhető, hogy merőben véletlen
indíttatásból, miután letörten hazaestél, utánanéztem pár dolognak a szerelmi
párkapcsolatokat illetően. – összehúzta a szemét - De hozzátenném, az
érdeklődésem nem köthető össze szorosan a te eseteddel, szóval ne is próbálj
ezzel meggyanúsítani. Amúgy sincs semmi bizonyítékod.
Hát, bizonyítékai tényleg nem voltak, csak sejtései, azok
viszont elég biztosak. Nem bírta megállni, hogy ne mondja ki.
-
Sherlock, te aggódtál értem.
-
Hmh – válaszolta Sherlock elmélyülten és
kigrasszált a konyhába. Ha John hihetett a fülének, éppen tejet öntött magának.
-
Atyám, Sherlock, te tényleg aggódtál értem.
A detektív valóban egy pohár tejjel tért vissza, mélynek
szánt, de valószínűleg rájátszott fájdalommal a hangjában.
-
John, hajnal négy óta azon a kanapén
gubbasztasz, az életjeleid meg kezdtek a huszonkét másodpercenkénti pislogásra
redukálódni. Tennem kellett valamit.
-
Tehát a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, ha
bemagolsz egy fejezetnyi lélektant. – John egészen letaglózottnak tűnt.
Sherlock a poharat mustrálta és lassan bólintott. – Ehhez azért gratulálnék.
Sherlock zavartan nézett fel rá.
-
Mármint most tényleg-
-
Nem, Sherlock, ez szarkazmus volt.
-
Ó.
Csöndben ültek.
-
Szóval… – kezdte Sherlock óvatosan - Legközelebb
esetleg körültekintőbben válassz párt. Mondjuk valaki olyat, aki megbecsül. És
nem hagy ott két nap után. – Némi gondolkozás után még hozzátette: - Lehet,
hogy érdemes lenne körbenézned a környezetedben. A közvetlen környezetedben,
úgy értem.
-
Mrs Hudson-ön és rajtad kívül ki van még a
közvetl-óóóóó.
Sherlockra meredt, aki a poharával piszmogott, aztán
hirtelen felpattant és kiviharzott a nappaliból. Ajtócsapódás és csend. John
szerette volna azt hinni, hogy ez egy újabb átláthatatlan Sherlock-hadművelet,
de ha őszinte volt magához, egészen
őszinte, tökéletesen értette, mi folyik itt.
Nagyot nyelt és megnyalta a szája szélét.
Kattant!lock for the win, és istenem, a vége, A VÉGE. ლ(́◉◞౪◟◉‵ლ)
VálaszTörlésElső kommentelő vagy, bárhonnan is nézem~ A szmájli meg ismét új, de nagyon kifejező lett, gratulálok! °3°
TörlésMÉG MINDIG MOCSKOSUL IMÁDOM EZT.
VálaszTörlésén meg még mindig mocskosul imádlak téged <3
Törlésszia! *integet*
VálaszTörlésszóval, izé, csak azt szeretném mondani, hogy jó volt, és tetszett, és imádom Sherlockot(egyem az aggódós pofáját) és ha lehet, írj sok fanfictiont még nekünk.
*halkan visszacsoszog a háttérbe*
Jahj, hát eszlek meg, te tündér *w* Ígérem lesznek még ilyesfélék, mert a habkönnyű johnlock fluff igazán az én asztalom, bármilyen kínos is ezt bevallani.
TörlésSzóval köszönöm <3
ez szép és jó imádom ahogy írsz kis várást segítő morzsák amíg kezdődik a harmadik évad imádom ezt <3.<3
VálaszTörlésA harmadik évad még egy év, gyere, sírjunk együtt u_u
TörlésNagyon drága vagy, köszönöm szépen! :)
Ahh😍😍😍 de edess
VálaszTörlés